Lassan, de mégis egyre jobban rövidülnek a nappalok.
Még néhol egy kis fény derül
a végtelenségben.
Ha azt vesszük jó volt a nyár, nagyon is de nagyon is. Csak most más, olyan szokatlan minden. Felnőttem talán? Fura ez a tétlenség. Most épp szokni próbálom és megváltoztatni. Mert így nem jó. Szóval ezért, most én sem vagyok feljebb az átlagos létnél.
Az a "néhol" is elfogy lassan az baj. Valahogy jobban szeretem, ha a nap süt, és nem peddig a felhők harcolnak a napfénnyel. Talán csak kezd hideglenni.
De ma süt a nap. ☼
Maradjon így, amíg a változás szele ide nem ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése