Rejtett.

Lassan, de mégis egyre jobban rövidülnek a nappalok.  

Még néhol egy kis fény derül

a végtelenségben. 

Ha azt vesszük jó volt a nyár, nagyon is de nagyon is. Csak most más, olyan szokatlan minden. Felnőttem talán?  Fura ez a tétlenség. Most épp szokni próbálom és megváltoztatni. Mert így nem jó. Szóval ezért, most én sem vagyok feljebb az átlagos létnél.

Az a "néhol" is elfogy lassan az baj. Valahogy jobban szeretem, ha a nap süt, és nem peddig a felhők harcolnak a napfénnyel. Talán csak kezd hideglenni.

De ma süt a nap. ☼

Maradjon így, amíg a változás szele ide nem ér.

Kezdésként.

Azt hiszem végre elegendő szabadidőnek nézek elébe, úgy hogy megpróbálom ezt minél hasznosabban eltölteni. Mivel nem sikerült ebben az évben bekerülnöm álmaim iskolájába, ezért egy évre száműztem magam : D, hogy jövőre nagyobb lendülettel fussak ismét neki ennek az egyenlőre nehéz feladatnak. Van egy teljes évem, amit úgy tölthetek el ahogy azt ÉN akarom. Jupp. Ezért elkezdem az Art of the hidden light c. blogomat vezetni. Ebben a blogban többnyire gondolataim találnak majd nyugodt helyet maguknak, melyek remélem vezetik majd a ceruzám, s képpé festett szavakat olvashattok majd

Kezdésként még annyit, hogy ha valaki esetleg ide tévedne, akkor remélem majd valami hasznosra talál itt, s nem ürességgel távozik majd.

(: