Zöld.

Most hogy ennyi időm van, mégsem érzem úgy, hogy ebben az időben élnék, hogy ezt a tengernyi időt úgy használnám ki, ahogy azt kéne. Lehetőség mindenre, amihez kedved van és amihez nincs. Belelépek a világomba, de eltévedek. Egy labirintusban elég nehéz megtalálni a helyes utat ami kiút a zürzavarból. 

Megtalálom ezt az utat.

Ma leültem a fehér papir elé, hogy megtöltsem valamivel ami ad neki egy kis jelentőséget.

Zöld.

Nyugodt vagy?

Pillanat.

Szeretek élni. Szeretek "futni". Szeretem, ha a szél dalára táncolnak a felhők. Szeretem, ha az elmém elkalandozik a mélységben és szeretem mikor a valóság a felhőkbe röpít. 

Utálnám ha a nap felülmúlná a föld gravitációs erejét. Utálnám ha az eddigi emlékeimből valami is másképp történt volna. Utálom egynéhány emlékem, de mégis örülök, hogy nem olyan töretlen az út amin járok. 

Szerettem ami akkor volt és utáltam amilyen voltál. Szerettem amilyen voltál és utáltam magam amikor szeretni tudtalak. Az ürességed szomjazott egy kimeríthetetlen pohárra, te mégis összetörted. Azóta is másokból maradsz életben, sosem leszel önmagad. Elbuktad.

Ahol csak tudom otthagyom magam.

-

Prom Queen 

Bemutatkoztunk. Elétek raktuk a dallamot ti pedig megragadtátok és elénk raktátok magatokat. Öröm volt játszani, látni, hallani és érezni.

Prom Queen

Rejtett.

Lassan, de mégis egyre jobban rövidülnek a nappalok.  

Még néhol egy kis fény derül

a végtelenségben. 

Ha azt vesszük jó volt a nyár, nagyon is de nagyon is. Csak most más, olyan szokatlan minden. Felnőttem talán?  Fura ez a tétlenség. Most épp szokni próbálom és megváltoztatni. Mert így nem jó. Szóval ezért, most én sem vagyok feljebb az átlagos létnél.

Az a "néhol" is elfogy lassan az baj. Valahogy jobban szeretem, ha a nap süt, és nem peddig a felhők harcolnak a napfénnyel. Talán csak kezd hideglenni.

De ma süt a nap. ☼

Maradjon így, amíg a változás szele ide nem ér.

Kezdésként.

Azt hiszem végre elegendő szabadidőnek nézek elébe, úgy hogy megpróbálom ezt minél hasznosabban eltölteni. Mivel nem sikerült ebben az évben bekerülnöm álmaim iskolájába, ezért egy évre száműztem magam : D, hogy jövőre nagyobb lendülettel fussak ismét neki ennek az egyenlőre nehéz feladatnak. Van egy teljes évem, amit úgy tölthetek el ahogy azt ÉN akarom. Jupp. Ezért elkezdem az Art of the hidden light c. blogomat vezetni. Ebben a blogban többnyire gondolataim találnak majd nyugodt helyet maguknak, melyek remélem vezetik majd a ceruzám, s képpé festett szavakat olvashattok majd

Kezdésként még annyit, hogy ha valaki esetleg ide tévedne, akkor remélem majd valami hasznosra talál itt, s nem ürességgel távozik majd.

(: